Neve egy olyan helységre utal, amely egy tónak a szegletében épült fel. A középkorban Külső-Szolnok megyéhez tartozott. Oklevélben először Cegléd 1368. évi határjárásában fordul elő. Zsigmond király 1408-ban Garázda Miklósnak és Szilágyi Lászlónak adott Tószegen birtokrészeket, egyébként a Vezseniek ősi birtokai közé tartozott, tizedeit pedig a váci püspök szedte be. II. Lajos király és Mária királyné 1512-ben Tószegről – mint koronabirtokról – lemondtak Werbőczy javára. A hódoltság alatt, mint a váci püspök pusztáját írják össze, legelőször az 1578. évi Examen Nuntiorumban: “Tewszegh Praedium prope Rekas in Comitatu Zolnok” (Tewszegh falu Rékas közelében Szolnok megyében). Szolnok eleste után (1552) török uralom alá került. 1690-ben, mint az Ányos család birtokát, az elnéptelenedett Pest megyei községek között írták össze, de 1700-ban már ismét volt pecsétje, tehát ekkorra lakosai már visszatértek, sőt – mint új telep – mentességet is kap. A következő évben, 1701-ben egyszeriben 89 családot írnak benne össze. Azóta is fennálló község, előbb Pest vármegyében, majd 1945 óta Szolnok megyében.Ősi templomáról Chobot az 1715. évi Canonica Visitatio alapján azt írja, hogy a reformátusok elfoglalták. E templom a környezőknél nagyobb volt, magas toronnyal és fallal körülvett nagy cinteremmel. Mellette a Tisza partjáig érő, elég magas “hegy”, mely alkalmas arra, hogy – a templommal és a cinteremmel együtt – olyan erődítmény legyen, amelyben akár ezer ember is elfér (1551. ápr. 21-i levele Zay Ferencnek). A Zay által ajánlott erőddé való átépítés aligha történt meg, mert a török már a következő évben elfoglalta Szolnokot. Így a kálvinista lakosság valóban elfoglalhatta a templomot. A hódoltság végére azonban ez a templom mégis elpusztult, mert a reformátusok 1730 körül kénytelenek mai templomukat megépíteni. Gerecze még feljegyzi, hogy az egyik dűlőben még látható volt egykori templomának alapfala -, azóta az is elenyészett.
Tehát az egykori katolikus templomot az 1715. évi Canonica Visitatio szerint a reformátusok elfoglalták, és ezért az odatelepedett katolikusok ideiglenes templomot készítettek maguknak, melyben eleinte a szolnoki ferencesek, később pedig a cibakházi plébánosok tevékenykedtek. Gr. Althann Frigyes 1717-ben önálló plébániát szervezett, a váci káptalan pedig – saját erdejéből – fát adott a tószegieknek templomépítés céljára. 1734-ben nádból készült temploma van, melyet teljesen fel kellene újítani. Felszerelése: elnyűtt kazulája, egy elnyűtt albája, egy elnyűtt szuperpelliceuma, egy aranyozott réz kelyhe. Elég jó plébániaháza van.
Az elkészült templomot 1737. szept. 29-én – Szent Mihály tiszteletére – megáldották. Az 1743. évi éhínség idején lakosainak egy része, Virágh plébánossal együtt Majsára költözött. 1747-ben temploma fából van, közel áll a romba dőléshez. Egy kazulája van, mely különböző színű, egy albája, négy korporáléja, 15 purificatoriuma, egy réz kelyhe, egy jól aranyozott réz monstranciája, egy rituáléja, egy ciboriuma van. A plébánia háza felújításra szorul. Kegyura Balog János földesúr. A mostani templomot Balogh János földesúr áldozatkészségéből 1756-ban építették, melyet 1806-ban kibővítettek, és ekkor tornyot is emeltek hozzá. A templom fenntartásáról az abonyi közbirtokosság, mint földesúr gondoskodott. A felszerelést is ők adták. Renoválták 1913-ban, 1980/81-ben.
A plébánia háza 1794-ben épült, melyet lebontottak, és helyébe 1928-ban újat építettek. 1956-ban, 1963-ban és 1972-ben renoválták. Régi Historia Domusa elveszett, az új 1945-ben kezdődik. A plébánosok közül irodalmi tevékenységet folytatott Bogyó Pál (1821-1906/. Itt keresztelték Forgó Györgyöt, Pest megye főorvosát 1786-ban. Az egyházközség elemi iskolát is fenntartott.